A Körös-Maros Nemzeti Park védett pusztái olyanok, mint kis szigetek a hatalmas szántóföldek uralta mezőgazdasági tájban.
Sok olyan növényfaj van, melyek ma már kizárólag a védett pusztákon fordulnak elő, ahogy számos ritka állatfaj is kötődik ezekhez a területekhez.
A téli időszakban válik igazán látványossá a védett puszták szerepe, amikor a környező mezőgazdasági területeken csak az őszi vetések sorolnak, azon kívül pedig teljesen csupasz, fekete talajfelszín terül el, hatalmas területeken. Ráadásul itt még ilyenkor is nagyobb az emberi jelenlét, a pusztákon ezzel ellentétben teljes a zavartalanság, és búvóhelyet, valamint táplálékot kínáló vegetáció áll az állatok rendelkezésére. Ennek köszönhetően a télhez közeledve nemcsak a védett állatok, de a mezei nyulak, őzek is nagy számban húzódnak be ezekre a területekre. Az apróbb rágcsálók szintén inkább a gyepeken tudnak túlélni, így a ragadozó madarak is itt találnak zsákmányt, ezért nagyobb számban figyelhetők meg a pusztákon, mint a környező területeken.
A Csanádi pusztákon látványos, hogy a rétisasok például tipikusan télen jelennek meg, ilyenkor vadásznak itt előszeretettel. Ez ugyanúgy igaz az apróbb termetű madarak esetében is. Az utóbbi időben egyre nagyobb számban áttelelő bíbicek és seregélyek szintén könnyebben találnak táplálékot a gyepeken, így a téli időszakban jellemzően itt csoportosulnak.
A puszták tehát télidőben sem eseménytelenek, ezért érdemes egy kiadós sétát tenni és figyelni az állatok mozgását.
Fotó: Balla Tihamér
Fotó: Balla Tihamér
