A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság különös gondot fordít a Kígyósi-puszta természetvédelmi kezelésére. Ennek egyik meghatározó módja a magyar szürke szarvasmarhákkal történő legeltetés, illetve a kaszálás.
A Kígyósi-pusztáról elmondható, hogy alapvetően lösz és különböző típusú szikes élőhelyek bonyolult mozaikja, amelyekre erősen hatott a táj vízdinamikája. A legmagasabb térszíneken a löszhátak foglalnak helyet. Az ürmös szikesek a szikpadkák oldalán helyezkednek el, picit alacsonyabb térszínen. A legalacsonyabb térszínen a vakszik foglal helyet. Ha a szikesek arculatát meghatározó függőleges vízmozgás csökken a talajban, akkor az ürmösök helyén cickórós társulás alakul ki.
A sziki magaskórósok különleges társulások, melyeknek jellemző fajai a sziki kocsord, a réti őszirózsa, az aranyfürt és a bárányüröm. Ez a különleges társulás három élőhely-típuson is kialakulhat: löszön, ürmös szikesben és cickórósban. A Kígyósi-puszta fokozottan védett területének legmélyebb pontján található a Nagy-gyöp szikes mocsara, amely különleges növényeknek és állatoknak biztosít életteret. A növények közül például az egypelyvás csetkákának, a kétéltűek közül pedig a mocsári teknősnek és a vöröshasú unkának.
A természetvédelmi kezelések során alapvetően ezeknek a kis térléptéken előforduló mintázatoknak a megőrzésére fordítjuk a hangsúlyt. A kezeléseket alapvetően szürke marhával legeltetve, valamint gépi kaszálással végezzük. A szikes élőhelyeket csak legeltetjük, ebbe a kategóriába esnek az ürmösök. A cickórósok, sziki magaskórósok jó állapotát általában a nagyon enyhe, 1-2 napos legeltetéssel, vagy a kezelések elhagyásával tudjuk biztosítani. A löszhátaknak a legoptimálisabb kezelési módja a szeptember végén, október elején elvégzett késői kaszálás. Ekkor búvósávokat, kaszálatlan területeket is hagyunk, annak érdekében, hogy bizonyos rovarfajok át tudjanak telelni, illetve madaraknak és más állatfajoknak is téli búvóhelyet tudunk ezzel biztosítani.
A kaszált területekről a kaszálékot mindig eltávolítjuk azért, hogy a következő év tavaszán, bizonyos korán nyíló lösznövények könnyebben elő tudjanak bújni, ne kelljen nekik áttörni a vastag fűavar réteget.
A kaszálásokkal és a legeltetésekkel valójában a célunk mindig ugyanaz: olyan körülményeket teremteni, amelyek elősegítik a kétszikű (virágos) növények nagyarányú jelenlétét a gyepterületeinken. A kétszikűek magjának ugyanis nagyobb fényigénye van a csírázáshoz, mint a fűfélék magjának, ezért ha nem kezelnénk a területeinket, akkor a fűfélék dominálnák a gyepeket, ami az élőhelyek elszegényedésével járna. Ezért fontosak a megfelelő időben elvégzett, kellő erősségű kezelések.
