Magyarországon az ugartyúk nagyon ritka költőmadár. Állományát mindössze húsz párra becsülik, ebből nyolc a Körös-Maros Nemzeti Parkban költ. Idén 11 fiókát neveltek fel sikeresen, ami e faj esetében igen jó eredménynek számít.
Nemzeti parkunkon belül két területen, Dévaványa térségében és a Szentes környéki pusztákon költenek ugartyúkok. Dévaványa környékén, az erősen legeltetett puszták alkalmas élőhelyet biztosítanak a faj számára. Bár előfordul egyes években a mezőgazdasági területeken való költés, de leggyakrabban a gyepes területeken fészkelnek. Idén hat pár költött a térségben, s mindannyian a gyepeket választották.
A hat pár igen jelentős állománynak mondható, figyelembe véve, hogy 2024-ben a revírek felmérése szerint mindössze 25 pár ugartyúk költött Magyarországon a megtalált fészkek alapján. Három pár fészkelt a Hortobágyon, hat pár Dévaványa térségében, két pár a Szentes környéki pusztákon. A többi költőhely a Duna-Tisza közén került elő.
A dévaványai hat költőpár összesen 9 fiókát nevelt fel: három párnak kettő, a másik háromnak pedig egy-egy fiókája volt. Július végéig mindannyian kirepültek már a fészekből. Az egyik pár tojója azonban még egyszer lekotlott, ott most egy fióka nevelkedik a fészekben, így tehát az utódok száma tízre emelkedett.
Szentes térségében idén két pár ugartyúk fészkelt, de sajnos csak az egyiknek lett sikeres a költése, ők egy fiókát neveltek fel. A másik párnál sikertelen volt a költés, így ők július utolsó harmadában pótköltésbe kezdtek, a tojó két tojást rakott le. Az ugartyúkok ebben a térségben is a szikes gyepeket választották költőhelyül.
E rejtélyes életmódú faj előfordulását nehéz észrevenni, mert nappal nem mozog, csak alkonyattájt van táplálkozási aktivitása. Rendszerint egyszer költ egy évben, de néhány pár kétszer is próbálkozik. Kivételes volt, hogy Dévaványán tavaly háromszori költést figyeltünk meg, melyből az első kettő sikeres volt, röpképessé váló fiatalokat neveltek belőlük, a harmadik fészekaljat közvetlen kelés előtt hagyták ott a madarak.
A tojások és a fiókák színezete nagyon jól illeszkedik az élőhely színvilágába, ennek ellenére a legelő állatok veszélyt jelentenek a fészekaljakra. A veszélyeztetett fészekaljakat sikerrel védhetjük meg rácsos fészekernyő használatával, mely pont azt akadályozza meg, hogy a legelő marhák, vagy juhok letapossák a tojásokat vagy a kis fiókákat.
