Még április közepén is több száz kis póling tartózkodott a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó térségében. Az Afrikából érkező madarak költőhelyeikre, az északi tundrák felé tartanak, nálunk csak rövid ideig pihennek.
Idén is a szokásos időpontban, március elején észleltük az első kis pólingot a szikes tó közelében. A következő napokban, hetekben fokozatosan növekedett a számuk, s a hónap végén már meghaladta a félezret. A vonulási csúcs ezúttal nem április közepén, hanem április elején volt, ekkor 840 példány éjszakázott a Fehér-tavon. Ez a szám elmarad a korábbi években regisztrált adatoktól, aminek oka, hogy a tó vize gyorsan apadt, s a hónap közepére a meder teljesen ki is száradt, így a madarak többsége nem állt meg itt. Ennek ellenére még április 15-én is több száz kis pólingot számoltunk a területen. Amióta a Fehér-tó kiszáradt, azóta elsősorban a Sóstói Állattartótelep mögötti kis tavon, illetve a Kis-Sóstó nevű szikes tavon éjszakáznak, ezekben ugyanis még van víz.
Az Európán keresztül vonuló kis pólingok csak néhány ismert helyen állnak meg nagyobb számban, másutt csak kisebb mennyiségben. A Tiszántúl, illetve a Tisza-völgye, elsősorban Kardoskút és a Csanádi puszták tartoznak a tradicionális pihenőhelyeik közé, itt minden évben nagy mennyiségben megfigyelhetők.
A kis póling nagy elterjedésű faj, Eurázsia északi régióinak nyílt tundráin költ. A telet az európai állomány Afrikában, illetve a Közel-Kelet tengerpartjain tölti. Spanyolország és Portugália tengerpartjain is vannak telelő csapatok.
Ennek a madárnak nagyon jellegzetes, trillázó, pergő hangja van. Pár másodpercig ugyanazt a ritmikusan változó pirregést ismétli, ráadásul olyan hangerővel, ami akár 1-2 kilométeres távolságból is jól hallható. Éppen ezért nagyon hangulatos a pusztai táj, amikor egy ilyen trillázó kis póling csapat bemegy a Fehér-tóra, illetve amikor kijönnek onnan.
A kis pólingok vonulásának kezdeti időszakában, amikor még kevésbé népesek a csapataik, akkor általában nagy pólingok is vegyülnek közéjük. Később ez kevésbé jellemző, a nagy csapatok már inkább homogének. Táplálkozáskor laza, néhány tíz példányos csapatokra oszlanak, így szedegetik a gyepeken a különböző rovarokat. Éjszakára viszont újra összeállnak a csapatok, s együtt éjszakáznak a vízen.
