A Körös-Maros Nemzeti Parkban kialakított Halásztelki tanösvényen sétálva látványos jelenségre figyelhetnek fel a kirándulók.
A tanösvény melletti mocsárban az elhalt, vízbe dőlt, parttól elszakadt fák egyfajta „úszó szigetekként”, meglepően gazdag növényvilágnak adnak otthont.
Közismert jelenség, hogy az élő fák nagyon sok élőlény lakóhelyéül szolgálnak. Ugyanígy a természetes erdőkben elhalt, kidőlt fák is. Vannak olyan növények, amelyek csak lakóhelyül választják a fákat, de nem élősködnek rajtuk. Ilyenek például a trópusi esőerdők különböző orchideafajai, melyek megtelepednek a fák valamely szélesebb részén, de csak támasztékul használják azt, nem táplálkoznak belőle. A tengerek és óceánok partján lévő mangrove erdőkben is rengeteg növény társul ilyen módon az élő fákkal.
A mocsarakban, vagy a lassú sodrású folyókon úszó, elhalt fákon megtelepedő növények azonban ezeknek a korhadó fáknak a törzséből élnek, abból táplálkoznak. A félig víz alá merült, félig a víz felett lévő fatörzseken nemcsak mohák, hanem virágos növények, sőt akár facsemeték (magoncok) is növekedhetnek. A korhadó, felpuhuló faanyag, illetve a vízből bekerülő hordalék szerves anyagban gazdag, vizes táptalajt ad a különböző növényközösségeknek. A magokat a szél, vagy a víz sodorhatja az úszó fatörzsekre, de akár a madarak is magukkal hurcolhatják oda.
A fásszárú csemetéktől a lágyszárú növényekig igen változatos a paletta egy-egy ilyen fatörzsön. Mocsári növények, sásfélék, fűzfafélék magoncai, páfrányfélék, csalán, harasztfélék békés közösségekben élhetnek ezeken az apró, úszó szigeteken. A lágyszárúak akár évekig is szépen fejlődnek itt, a fásszárúaknak azonban egy ilyen élőhelyen nincsenek jó kilátásaik a hosszú életre.
