Ahogy haladunk kifelé a télből, úgy egyre élénkebb a madármozgás a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén. Vadludak, récék, seregélyek, nagy pólingok és más madárfajok színesítik a tájat.
Januárban a tél igazi arcát mutatta: volt tartós hótakaró, kemény fagyok, s az állóvizek is jégbe burkolóztak. A február azonban jelentős felmelegedéssel indult és ezt a madarak is megérezték. Ez a hirtelen változás főleg a vizes élőhelyeken mutatkozik meg, melyekben a Kis-Sárrét bővelkedik. A halastórendszer és a környező mocsarak biztonságos pihenő- és táplálkozóhelyet biztosítanak több madárfajnak is.
A tél folyamán a telelő vadludak létszáma elérte a 10 ezer példányt is, az elmúlt napokban azonban ez a mennyiség megduplázódott. A nagy lilik csapatok még egy rövid ideig itt időznek a hosszú út előtt, mely a távoli szibériai költőhelyekhez vezet.
A récék esetében nagy a fajgazdagság, folyamatos a változás. Egy részük már továbbállt, de folyamatosan érkeznek dél felől is az újabb átvonuló csapatok. A nálunk fészkelők egy része csak később érkezik majd. A mintegy 10 ezer példányt számláló récék zöme tőkés réce, számuk eléri az ötezer példányt. Csörgő récéből is közel kétezer példányt számoltunk a napokban, a kanalas récék száma pedig eléri az ezer példányt. A kercerécék annak ellenére, hogy a távoli északon költenek, már itt, a telelőhelyeken megkezdik látványos nászviselkedésüket, melynek során a gácsérok ütemes fejbólogatásokkal udvarolnak. Előfordul még többek között kendermagos, nyílfarkú, fütyülő és kontyos réce is. Közeli rokonukból, a kis bukóból csak néhány példány telelt át.
A napokban megérkeztek az első nagyobb bíbic- és seregélycsapatok. A nagy pólingok száma szintén növekszik. Itt vannak a mezei pacsirták előőrsei, igaz még nem énekelnek. A ragadozó madaraknál is nagy mozgás tapasztalható. A rétisasok egy része szintén elvonult, az itteni állomány többsége pedig már tojásokon ül.
A télen a szokásosnál több egerészölyvvel találkoztunk. Mostanra ők is megfogyatkoztak, akárcsak a ritkábban szem elé kerülő közeli rokonaik, a gatyás ölyvek. Folyamatos mozgásban vannak a kékes rétihéják, ők szintén észak felé tartanak.
Az erdők egyelőre még viszonylag csendesek. Kivételek azért vannak: az énekes rigó strófái már a tavasz közeledtét jelzik, megszólalt néhány erdei pinty, s a harkályok is egyre hangosabbak.
