Kis sólymot idén csak elvétve láthattunk a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén. A minap azonban az igazgatóság bökényi, területi irodájánál bukkant fel egy példány, amely ráadásul több napon át itt időzött.
A kis sólyom is azok közé az északi költőfajok közé tartozik, melyek szívesen választják telelőhelyül a Kárpát-medencét. Az utóbbi években azonban nemcsak nálunk enyhébbek a telek, hanem a tőlünk északabbra eső országokban is, így a telelésre hozzánk érkező madarak száma is megcsappant. A hideg évszakban tehát mostanában kevesebb kékes rétihéját, nagy őrgébicset és kis sólymot láthatunk, mint néhány évvel ezelőtt.
Kékes rétihéját és nagy őrgébicset ugyan a megszokottnál jóval kisebb számban, de rendszeresen megfigyelünk a Csanádi pusztákon és a Maros-ártérben, de kis sólymot idén csak nagyon elvétve lehetett látni. November végén, december elején észleltünk két példányt, de utána a tél folyamán nem találkoztunk velük a térségben. Éppen ezért lepődtünk meg, amikor a napokban igazgatóságunk bökényi, területi irodájának közvetlen közelében, az irodához vezető bekötőút melletti fasoron megjelent egy tojó példány. Viszonylag bizalmasnak mutatkozott, elég közelre bevárta az embert. Négy napon át itt tartózkodott, mindig ugyanazon a fasoron lehetett megfigyelni, ahogyan pihent, illetve zsákmányra lesett.
A kis sólyom a nálunk költő ragadozó madarak közül a vörös vércséhez hasonlít a legjobban, de annál kisebb, szárnya rövidebb, hegyesebb és röpte is más. Gyakran a földfelszín közvetlen közelében, erőteljes szárnycsapásokkal, nagy sebességgel suhan. Alapvetően madarakkal táplálkozik, kistestű énekesekre vadászik, ezért elengedhetetlen számára, hogy nagyon jó röpképességgel rendelkezzen, mert a bokrok között bujkáló, kicsi énekesmadarakat nem egyszerű elkapnia.
Alapvetően inkább a pusztai környezetben jelenik meg, de a fasorokkal, bokrosokkal tarkított területeken is megfigyelhetjük, ahogyan ez most is történt itt, a Maros-ártér peremén.
