Nem mindennapi helyszínen, parlagi sasok fészkében költött egy vörös vércsepár a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Csanádi pusztákon.
Nemzeti parkunk egyik legelterjedtebb, a magyar Alföldhöz elválaszthatatlanul hozzá tartozó ragadozó madara a vörös vércse. Rokonaikhoz hasonlóan a vörös vércsék sem építenek fészket, hanem alapvetően más madarak által épített gallyfészkekbe rakják tojásaikat és nevelik fiókáikat. Alkalmazkodóképességüket jól jellemzi, hogy nem igazán válogatósak a fészkek tekintetében, sőt nem csak gallyfészkekbe, de vastagabb fák üregeibe, épületek párkányaira, padlásokra is gyakran rakják tojásaikat. Az emberi környezetet sem kerülik, nem ritkák tanyaudvarokban, és az utóbbi időben a városokat is egyre inkább meghódítják.
Leggyakrabban varjúfélék fészkeit foglalják el, szarka, dolmányos és vetési varjú fészkében gyakran láthatunk vörös vércséket költeni. Néha azonban váratlan helyeken is találkozhatunk velük, nem riadnak vissza a „királyi lakhelyek” elfoglalásától sem. Így történt idén a Csanádi puszták térségében is, ahol tavasszal egy fiatal parlagi saspár kezdett fészeképítésbe, de a költési időszakban már nem lehetett észlelni őket, valamilyen oknál fogva elhagyták a területet. Azért, hogy kiderüljön, volt-e már tojás a sasfészekben, illetve mi késztette a területváltásra a csúcsragadozókat, felmásztunk a pusztaszéli fára és betekintettünk a fészekbe. Itt aztán nem várt meglepetésként vörös vércse tojásokat találtunk, és hamarosan meg is jelent a fészekaljat védelmező vércsepár.
Az ismeretlen okból megüresedett sasfészekben gyorsan meglátták a lehetőséget a vércsék és későbbi megfigyeléseink szerint sikeresen fel is nevelték benne a fiókáikat. A parlagi sasokra egyébként is jellemző, hogy gyakran minden évben új fészket építenek a territóriumukon belül, így az éppen üresen álló fészkeik költési lehetőséget biztosíthatnak a vörös vércsék vagy épp más sólyomfélék számára. Ez is jó példa arra, hogy milyen érdekes természeti kapcsolatokat csodálhatunk meg, ha nyitott szemmel járjuk a tájat.
