A Körös-Maros Nemzeti Park szikes pusztáit május elején színesre festették a sótűrő növények, amilyen például a kamilla, a sziki varjúháj vagy az erdélyi útifű.
A kardoskúti Fehér-tó térségében a kamilla, a farkaskutyatej és a veresnadrág csenkesz virágzása színesíti a tájat. A Lófogó-ér melletti, szabadon látogatható kilátóból gyönyörködhetünk a tájban. A kamillavirágzás különösen május elején volt nagyon látványos, mostanra már sok növény elvirágzott.
A Csanádi pusztákon már elvirágzott a sziki varjúháj, de a jellegzetes piros tokterméseit még fel lehet fedezni. A kamilla tömegesen virágzik, sárgásfehér szőnyeget borítva a szikpadkákra. Montág-pusztán, Királyhegyesen és Kopáncs-pusztán is jellemző a kamilla, főként a mélyebb fekvésű szikerek mentén és a szikpadkák szegélyében.
A Kis-Sárréten nagy kiterjedésben találhatók a jellegzetes tiszántúli szolonyeces gyepek. Padkás foltok viszonylag szerény kiterjedésben találhatók, elsősorban Kisgyantén, Csillaglaposon és a Nagy-Sziken. A szikpadkák és sziknövényzet jellegzetes fajai közül az idén is nagy tömegben bújt elő a sziki varjúháj és tömegesen virágzik a kamilla.
A Kígyósi-pusztán a kamilla és a sziki varjúháj már levirágzott, az erdélyi útifű viszont még tömegesen nyílik. Kamillából idén lényegesen több volt, mint az előző két évben.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a terület fejlődéstörténetéből adódóan kevés a padkás szikes gyep és a vakszik-zóna, amelyen a különleges sótűrő növények jellemzőek. A padkahátakon azonban van néhány száz töves erdélyi útifű állomány, amely éppen most virágzik. Foltokban kamilla is található, jó egyedsűrűségben, már elvirágzó állapotban. Előfordul még a citromsárga virágú sziki pozdor is. Idén a kora tavaszi csapadékhiány miatt ebben a térségben nagyon kevés virágzott és nagyon alacsonyra nőtt a szikes gyepek jellegzetes növénye, a villás boglárka, amelynek állományai más években annyira dúsak, hogy szinte citromsárgára festik a mezőt.
