A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén a szikes gyepek közé ékelődő, magasabb, löszösebb térszíneken sokfelé találhatunk kiterjedt cserjéseket, melyeknek fő fajai a kökény és az egybibés galagonya.
A gyepek hasznosításának (legeltetés, kaszálás) elmaradása esetén ezek a cserjefajok gyorsan, néhány év alatt teret hódítanak, és amilyen gyorsan terjednek, olyan nehezen távolíthatók el a területről. A természetvédelmi kezelés célja a kellő egyensúly megteremtése, hiszen a vidék több évszázados történetében mindig jelen voltak ezek a pusztai cserjések, ráadásul számtalan védett élőlénynek (rovaroknak és madaraknak) biztosítanak élőhelyet. Hogy csak néhány értékes rovarfajt említsünk, a védett sárga gyapjasszövő, a tavaszi gyapjasszövő, a díszes tarkalepke, vagy a kardoslepke fontos élőhelyei, tápnövényei ezek a fajok.
Túlzott térhódításuk azonban (ami a tájhasználat változásával van összefüggésben), kiszorítja azokat a sztyeppi, erdőssztyeppi növényfajokat, melyek rendkívül értékes társulásokat alkotnak a területen. A cserjék záródása után néhány évtizedig még jelen vannak ezek a növényfajok a bokrok alatt, de a hosszú időn át cserjékkel borított területről eltűnnek. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság még időben lépett, a kökényesek zúzása után máris látványos változások következtek be. Az eltávolított cserjések helyén a mezei zsálya, a ligeti zsálya és a koloncos legyezőfű alkot virágzó foltokat, néhol a közönséges borkóró is előbukkan.
Főként a zsadányi, mezőgyáni szikesek hátjain, a kökényesek helyén újra megjelent ritka védett növényünk, az öldöklő aszat. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek a kedvező változások még tovább folytatódnak, ehhez azonban az szükséges, hogy a még gyenge, de nagy tömegben megjelenő kökénysarjakat rendszeresen, minden évben lezúzzuk, meggyengítsük.
