A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kiemelt figyelmet fordít a Csorvási löszgyepen található parlagi rózsa telepeinek megőrzésére. A térségünkben ma már ritkán előforduló, őshonos vadrózsafaj virágzása lassan a végéhez közeledik.
A parlagi rózsa régebben gyakoribb növény lehetett. Erdőssztyepp növény, a száraz erdők, cserjések szegélyében, sztyeppréteken fordul elő. A Dél-Alföldön napjainkban már csak mezsgyék, utak, csatornák mentén maradtak fenn állományai.
A Csorvási löszgyepen több, egyenként néhány négyzetméteres parlagi rózsa telepet találhatunk. Mivel nem egy feltűnő növény, ezért leginkább a virágzás időszakában ismerhetjük fel. A közismert gyepürózsánál jóval alacsonyabb, alig 80 cm-re nő meg. A talajfelszín alatt kúszó gyöktörzse van, s vékony, indázó hajtásaival telepeket alkot. A gyepürózsától eltérően tüskéi nem erősek, horgasak, hanem, kicsik, rövidek, sötét színűek és lágyak. Viszonylag nagyméretű virágai bordósak, vagy rózsaszínűek, a szirmok a tövüknél fehérek. A virághajtásokon 3-5 sötétzöld színű levél, a meddőhajtáson 5-7 világosabb és puhább levél található. Áltermése barnás-piros, felülete mirigyes, apró tüskés.
Neve megtévesztő, ugyanis nem a parlagterületek növénye, hanem az ősi, erdőspusztai társulások maradványa. Az őshonos, természetes parlagi rózsa a rózsanemesítésnek is fontos alanya.
