Március második felében a fekete gólyák is visszatértek a Körös-Maros Nemzeti Park tájaira. Reményeink szerint idén az időjárás kedvez majd nekik, így költésük is sikeres lesz.
A fekete gólyák az emberi településeken költő, jól ismert fehér gólyák rokonai, de velük ellentétben kerülik az embert, inkább az erdők rejtekében fészkelnek. Vízhez kötődő fajról lévén szó, a Körös-Maros Nemzeti Parkon belül elsősorban a Körös és a Maros folyó árterében költenek.
A Maros-ártérben a korábbi években két fészek volt ismert. Egyes években mindkét fészekben volt költés, máskor pedig csak az egyikben. Tavaly is csak az egyik fészek volt aktív. Idén március végén észleltük az első fekete gólyát, a tavaly is aktív revírben. Ez feltehetően a hím példány, amely megérkezése után azonnal elkezdte tatarozni a fészket.
Idén tavasszal már a második árhullámot tapasztalhatjuk a Maroson. Ez örvendetes a fekete gólyák szempontjából, mivel az ő elsődleges táplálékuk a hal. A mederből kilépő, hullámteret elöntő, sekély vízbe nagy mennyiségű hal úszik ki táplálkozni, illetve ikráit lerakni. Az árvíz levonultával kint rekedt halak bőséges táplálékforrást jelentenek a fekete gólyák, és számos más védett madárfaj számára. Az így kialakuló ideális táplálkozóhelyeken, augusztus folyamán, az itt költő egyedeken kívül, távolabbról érkező, sokszor több tíz fős csapatba verődő fekete gólyákkal is találkozhatunk.
Március 20. tájékán a Hármas-Körös árterében is megjelentek az első fekete gólyák. Eddig három példányt láttunk, de bizonyára követik őket a többiek is. Tavaly a térségben öt fekete gólyapár rakott fészket, sajnos azonban csak egyben volt sikeres költés. A szárazság miatti táplálékhiány hátrányosan befolyásolta az utódok felnevelését.
A Kis-Sárrét részterületen tavaly három pár fekete gólya fészkelt. Idén egy kis késéssel érkeztek vissza telelőterületeikről, s várhatóan hamarosan a költést is megkezdik.
A Fekete-Körös árterében egyelőre még nem kerültek szemünk elé fekete gólyák.
