Visszatértek a Körös-Maros Nemzeti Park tájaira gyönyörű hangú, védett madaraink, a sárgarigók. Nagyon óvatosak, ezért ritkán kerülnek szem elé, de énekük elárulja jelenlétüket.
A sárgarigók nagyon messzire járnak telelni, akár Madagaszkárig is elmennek. A később visszatérő fajok közé tartoznak, rendszerint április végén, május elején bukkannak fel a hazai erdőkben, ligetekben, parkokban, külterületi gyümölcsösökben. Amint megérkeznek, a hímek máris éneklésbe kezdenek, felhangzik jól ismert strófájuk, amely a magyar nyelvben a „huncut a bíró” kifejezésre hasonlít. Van egy másfajta hangjuk is, mégpedig egy recsegős, riasztó hang, amellyel a területüket támadó, fészküket veszélyeztető más madarakat, illetve szőrmés ragadozókat próbálják elriasztani.
A hímek pompás színezetűek: szárnyuk fekete, hátuk és mellük pedig aranyló sárga, innen a faj régi, népi neve is: aranymálinkó. A tojók és a fiókák kevésbé feltűnő, sárgászöld színűek. A hímek énekhangja egyetlen más, hazai madáréhoz sem hasonlítható, ezért aki egyszer meghallja, az utána könnyen felismeri.
A párok 6-8 méteres magasságban, közösen építik fészküket, amely igazi mestermű: ágvillára felfűzött, zsákszerűen lelógatott, bélelt, puha, stabil otthon. Évente egyszer költenek, de sikertelenség esetén pótköltésbe kezdhetnek. Átlagosan öt tojást raknak, s nagyon aktívan védik fiókáikat. A többi énekesmadárhoz hasonlóan ők is rengeteg rovart fogyasztanak. A földre nagyon ritkán szállnak le, a lombkoronában tartózkodnak, ott szedegetik a rovarokat, illetve gyümölcsérés idején a cseresznyét, meggyet, bodzát is.
