A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat és a Maros-árteret járva az utóbbi hetekben sűrűn hallhatjuk a tövisszúró gébicsek jellegzetes hangját.
A tövisszúró gébicsek védett madarak. Állományuk stabil. Viszonylag későn, májusban térnek vissza afrikai telelőhelyeikről. A hímek igen impozáns megjelenésűek: mellük bézs, krémszínű, hátuk vörös, fejük szürke, s egy határozott fekete szemsáv húzódik rajta, mintha álarcot viselnének. A tojók színezete szerényebb. Évente általában egyszer költenek.
Ezek a kistermetű, a verébnél alig nagyobb madarak ragadozó életmódot folytatnak. Erős, vastag, kampós csőrük van. Vártamadarak, azaz valamilyen magas pontról (bokrok, fák, villanyoszlopok tetejéről) lesik az áldozatukat, onnan lendülnek támadásba. Főleg rovarokkal táplálkoznak, de étlapjukon apró rágcsálók, gyíkok, madárfiókák is szerepelnek. Tudományos nevük is ragadozó életmódjukra utal, a „Lanius” jelentése ugyanis „hóhér”. A zsákmányolt állatokat előszeretettel elraktározzák oly módon, hogy tüskés, tövises bokrokra szúrják fel. Ha sétánk közben egy rovarokkal, apró rágcsálókkal teletűzdelt kökény- vagy vadrózsa bokrot látunk, akkor valószínűleg egy tövisszúró gébics élelmiszerraktárára bukkantunk.
