Augusztus utolsó szombatján került megrendezésre a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Körösvölgyi Állatpark bemutatóhelyének Állatkertek Éjszakája című rendezvénye, ahol idén az élőhelyek védelme kapta a főszerepet.
A programok kora délután kezdődtek a folyó vizeinkben egykor elterjedt tokhalféléket érintő élőhelyi változások ismertetésével. A bemutatót a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézete közreműködésével kiállított akváriumok és tudományos munkatársuk, dr. Káldy Jenő előadása színesítette. Ennek keretében vendégeink megtudhatták, hogy ezek az ősi bélyegeket viselő, különleges halak, mint például az akár kilenc méter hosszúra és másfél tonnásra is megnövő viza, miért tűntek el néhány emberöltő alatt környezetünkből. A lecsapolások, folyószabályozások alapjaiban pecsételték meg a tokhalfélék sorsát is. Egyedül a kisebb termetű kecsege vészelte át a drasztikus élőhelyi változásokat. A szintén őshonos sima- és vágótok, illetve a sőregtok állományai azonban rendkívüli mértékben megritkultak. A programon résztvevők akváriumi körülmények között, élő kecsegéket, vágótokokat, lapátorrú tokokat és különleges tok hibrideket is szemügyre vehettek, illetve megszemlélhették annak a hatalmas sima toknak a preparátumát is, melyet 2008-ban a Duna vízrendszeréből fogtak ki.
A délután folytatásában a fokozottan védett gyöngybaglyok és az őket érintő élőhelyi változások jutottak főszerephez. A faj kénytelen volt az eltűnő természetes költőhelyeit az ember által épített, urbanizálódó környezetre cserélni, ahol a háborgatásmentes elhagyott tanya padlások, pajták, épület romok és templomtornyok jelentik utolsó mentsvárait. Vendégeink megtudhatták azt is, hogy a gyöngybaglyok zavarásmentes éjszakai táplálékszerzését milyen jelentősen befolyásolja a fényszennyezés azaz a városok, települések kivilágítása, a rágcsáló állomány szélsőséges időjárási tényezők miatti ingadozása, az utolsó költőhelyek gyanánt szolgáló templomtornyok, műemlék épületek nyílásainak elzárása, miközben az állományuknak az éjszaki gépjármű forgalom és az áramütések is vámszedőivé váltak.
Ezt követően Bátor, a Körösvölgyi Állatpark büszke gímszarvas bikája és rudlija segítségével arról meséltünk vendégeinknek, hogy e hatalmas agancskoronával rendelkező, egykor az Alföldön elterjedt vad az emberi civilizáció terjeszkedésével miként szorult erdőink rejtekébe.
Polichtot és Szabírt, a park impozáns, együttesen közel két tonnát nyomó európai bölényeit bárki megkínálhatta almával és répával, miközben ismertetésre került a faj állományának végveszélybe kerülésének, majd későbbi megmenekülésének története is.
A bölényeket a jégkorszaki patások, azaz a jávorszarvasok bemutatása követte, mely faj az utolsó eljegesedés idején volt elterjedt a Kárpát-medencében. Az izgalmak a fakó keselyűk „tetemre hívásával” folytatódtak, melyek bemutatása keretében az egykor hazánkban előforduló dögevők megfogyatkozására hívtuk fel a figyelmet.
A háborítatlan élőhelyek eltűnésének a farkasok is elszenvedői voltak. Ajsa és Kurszán a Körösvölgyi Állatpark farkasai révén az Állatkertek Éjszakáján is sikerült bemutatni mennyire csodálatos és intelligens állatokról van szó.
Estébe hajlóan már sokan várták a meghirdetett „sakál vokált”, melynek keretében a látogatókkal és a park aranysakál falkájával közösen tettünk egy audio kísérletet. Hangágyú segítségével nagy távolságból játszottunk le először egy magányos kan sakál üvöltését, majd kis szünetet követően egy fiatalokkal vegyes sakál falka hangot. Az állatparkban élő egy példány aranysakál szuka és két felnőtt kölyke is intenzíven felfigyeltek az ismerős hangokra, de válasz vokálozásuk ezúttal elmaradt. Ennek ellenére sokan örültek annak, hogy fültanúi lehettek, milyen az aranysakálok hangja és ezáltal akár természetben is fel tudják ismerni azt.
A legkitartóbb vendégek a sötétedésbe nyúló órákat denevérek társaságában tölthették, ahol Dobrosi Dénes zoológus szakértő előadásában rengeteg érdekes információt tudhattak meg róluk és élőhelyeik védelméről. Az Anna-liget fái és az azt ölelő Kákafoki-holtág körül a hazánkban honos 28 denevér faj közül jó néhányat sikerült azonosítani egy speciális denevér detektor segítségével, mely a denevérek tájékozódására használt ultrahangot az emberi fül számára is hallhatóvá teszi. Mivel ezek a hangok fajra jellemzőek, így határozásra is kiválóan alkalmasak.
Egy biztos, aki programunkat végigkövette minden bizonnyal más szemmel tekint majd ezekre a csodálatos élőlényekre és élőhelyeik kíméletében is igyekszik majd jeleskedni.
