A vörös vércse a Körös-Maros Nemzeti Park egyik leggyakoribb, sokszor emberi települések közelében is látható, védett ragadozó madárfaja. A költőhely tekintetében nem válogat, szarkák, varjak, de akár parlagi sasok fészkében is felnevelheti fiókáit.
A sólyomfélék közé tartozik, s rokonaihoz hasonlóan nem épít magának fészket, hanem más madarak fészkét foglalja el, oda tojja tojásait és ott neveli fel fiókáit. Előszeretettel költ szarkafészekben, ami a hazai madárfészkek közül az egyik legegyedibb építmény. A szarka ugyanis általában pusztaszéli facsoportok, vagy magányos fák csúcsán, vékony ágak közé építi fészkét, viszonylag vastag gallyakból. A fészekcsésze belseje vékonyabb növényi szállakkal és sárral van kitapasztva, ezzel biztosítva a tojások számára az ideális, biztonságos, esetleges kigurulástól védett helyet. A fészek egyediségét az adja, hogy összességében gömbölyded alakzatot formáz, mert a fészek fölé a szarkák egy kupolás tetőt is építenek a gallyakból, ezzel is fokozva a fiókák biztonságát.
A szarkák minden évben új fészket építenek saját maguk számára, illetve a végleges fészek előtt több, általában nem teljesen befejezett fészket is készítenek. A természet ezzel biztosítja, hogy a vércséknek is megfelelő számú költőhely álljon rendelkezésükre, anélkül hogy a szarkákkal meg kelljen küzdeniük érte.
A szarkák állománya azonban helyenként igen alacsony, vagy akár egyáltalán nincsenek jelen az adott élőhelyen. A vércsék szerencsére nem igazán válogatósak, a kevésbé bonyolult módon megépített, vetési és dolmányos varjú fészkekben is költhetnek, de a hozzájuk képest sokkal nagyobb méretű madarak fészkeit is használják. Több esetben is észleltünk az idén „nagyravágyó” vörös vércse párokat, akik parlagi sasok régi fészkeiben nevelték fiókáikat, de pusztaszéli gémtelepek szürke gém fészkeiben is volt vércseköltés, az igazgatóság Makói Tájegységének területén.
A vércsék jó alkalmazkodó képességét jellemzi, hogy megfelelő fészek hiányában akár fák tágas odvaiba, de emberi épületek párkányaira, üregeibe is képesek lerakni tojásaikat. Idén is volt törött fatörzs üregében, és tanyarom padlásán is vércseköltés. A Kopáncsi-puszta geodéziai mérőtornyának egyik emeletén szintén nevelkednek vércsefiókák, ahova a szülőmadarak a torony oldalán lévő kerek ablaknyíláson keresztül jutnak be. Nem egy esetben nagyvárosok épületein, templomok párkányain is megfigyelhetünk költő vörös vércséket.
Ha az adott területen mégsem állna rendelkezésre elegendő költőhely, akkor deszkából készült, mesterséges költőládák kihelyezésével tudjuk segíteni a vörös vércsék megtelepedését.
