A téli hónapokban is népes vadlúdcsapatok mozognak a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. A nagy lilikek és nyári ludak mellett időnként olyan ritka fajok is felbukkannak köztük, mint például a vörösnyakú lúd, a kis lilik, vagy az örvös lúd.
A Kis-Sárréten az elmúlt időszakban a korábbi évek átlagához képest valamivel kevesebb vadlúd gyűlt össze. A napokban 18 ezer példány nagy liliket számoltunk, s több százas nyári lúd csapatokkal is találkoztunk. A ritkább fajok közül a tél folyamán még csak néhány kis lilik, és négy-öt vörösnyakú lúd bukkant fel a nagyobb vadlúdcsapatokban.
A Kígyósi-pusztán december eleje óta változó számban folyamatosan jelen vannak récék és vadludak, melyek a vízállásos gyepeken kedvező feltételeket találnak. A tömeget itt is a nagy lilik alkotja, számuk január végén 6500 példány volt. Nyári ludakat is rendszeresen meg lehet figyelni, de lényegesen kisebb mennyiségben. A tél eddig eltelt időszakában mintegy 100 példány volt a legtöbb, amit egyszerre láttunk. Ritkább vadlúd fajok nem kerültek elő, az enyhébbé váló időjárás következtében azonban a récék is mind nagyobb számban mutatkoznak. Tőkés- és csörgő récék több száz példányos csapatai tartózkodnak a hamar felmelegedő sekély pusztai vízállásokon.
A kardoskúti Fehér-tó térségében a múlt év utolsó két hónapjában igen alacsonyan maradt a vadludak száma, alig érte el az ezret. December végén azonban kétezerre emelkedett az egyedszám, január 4-én pedig már 3100-at számoltunk. Ekkor figyeltük meg a nagy lilikek között az első kis liliket, amely egy öreg példány volt. A csapatokban három vörösnyakú lúd is felbukkant. Január 20-án szintén láttunk négy vörösnyakú ludat.
A Makói tájegység területén egészen január végéig főként csak átrepülő libacsapatokat lehetett látni, nem voltak nagy tömegben sem táplálkozó, sem éjszakázó példányok. A hónap legvégén azonban megjelent 1500 nagy lilik a Nagy-Zsombékban, ahol a csapadékok hatására egy igen nagy területű elöntés keletkezett. A csapatokban eddig a nagy lilikek mellett nem fedeztünk fel más, ritkább vadlúdfajokat.
A Cserebökényi pusztákon a nyár folyamán kiégtek a gyepek, s augusztus végén sem érkeztek meg az esők, ráadásul a szeptember és az október is igen száraznak bizonyult. A legelő állatállomány által teljesen visszarágott gyepekre az átlagosnál melegebb novemberben és decemberben végre kiadós csapadék hullott. Ekkor megfakadtak a gyepek, s a néhány centiméter magasságú, zöld fűre több ezer vadlúd érkezett táplálkozni, főként nagy lilikek és nyári ludak. A nagy lilikek példányszáma a hatezret is elérte. Nyári lúdból legfeljebb 350 példány mutatkozott. A csapatokban többször felfedeztünk fokozottan védett vörösnyakú ludakat is, az egy időpontban megfigyelt legmagasabb példányszám tíz volt.
A vörösnyakú lúd Szibéria északi részén, a tundrákon fészkel. Költőhelyei és tradicionális telelőhelyei az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakultak. A faj vonulási útvonala az utóbbi évtizedekben kissé nyugatabbra tolódott, így hazánkban is egyre gyakrabban találkozhatunk vörösnyakú ludakkal.
Szentes közelében, a termál-tavon január 10-én előkerült egy örvös lúd is. Ez a legészakibb elterjedésű vadlúd, a sarkvidéki területek jelentős részén előfordul. Laza telepeket alkot a nyílt tundrán. Az örvös lúd európai állománya növekszik, de mivel tengerparti vonuló, ezért hazánkban csak ritka kóborlóként fordul elő.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon és a szeghalmi Kék-tó természetvédelmi területen is vannak most népes, esetenként 900-1000 példányos vadlúdcsapatok. Látványos, ahogyan reggelente egyszerre indulnak el táplálkozóhelyeikre, azaz a repcékre, lucerna tarlókra, gyepekre, őszi búzákra. A nap közepén újra bemennek a tavakra inni, szürkületkor pedig a Kenderesszigeti-halastavakra illetve a darvasi halastavakra mennek éjszakázni.
