A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületét járva, a vizes élőhelyek környékén jó eséllyel meghallhatjuk a báránymadarak, azaz a sárszalonkák különleges „nászénekét”.
A furcsa, bégető hangot a sárszalonkák hímjei akkor hallatják, amikor zuhanórepülésbe kezdenek a vizes élőhelyek felett. A hangot a kimerevített farktollak rezgése adja, nagy sebességgel történő zuhanás közben.
A Kis-Sárrét pusztáin kialakult vízállásokban, az elárasztott élőhely-rekonstrukciók mocsaraiban, mocsárrétjein rendszeresen költenek sárszalonkák. A jellegzetes, bégető hang szorosan hozzátartozik a vízjárta puszták tavaszi hangulatához, nem véletlen, hogy régen a pásztorok a báránymadár elnevezést adták ennek a gyönyörű madárnak.
Magyarország a sárszalonkák költőterületének déli részén helyezkedik el, így költésre csak néhány pár marad vissza. A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén a vizes élőhely nagyságától függően évente 4-5 pár költését feltételezzük. Őszi vonuláskor akár több száz példány is megpihen itt és gyakorlatilag a fagyok beálltáig a területen tartózkodnak.
A sárszalonka fő élőhelyei a zsombékoló mocsárrétek, tocsogók, sásrétek. Általában a növényzet rejtekében szeret táplálkozni és zavarásra egy jellegzetes hang kíséretében, cikázó repüléssel menekül. Csőre a testméretéhez képest hosszú, azzal szerzi táplálékát a talajban, iszapban lévő apró férgeket, csigákat, lárvákat.
A nászrepülő madarak most még nem feltétlenül a költést jelzik, mert a tojások lerakására csak április közepe után kerül sor. A tojó általában négy tojást rak, a fiókák nyár elején repülnek ki a fészekből.
